A politika durvul, a lakosság mégis egyre érzékenyebb az LMBTQ emberek problémáira

A politika durvul, a lakosság mégis egyre érzékenyebb az LMBTQ emberek problémáira

A lakosság a vártnál elfogadóbb az azonos neműek házasságával kapcsolatban. Az Integrity Lab elemző műhellyel közös reprezentatív kutatásunkban a megkérdezettek mintegy 30 százaléka tartotta elfogadhatónak a házasságot. Ez jó hír az LMBTQ (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer) közösségnek, amelynek tagjai egy háromnegyed éven át tartó kérdőíves felmérésben a házasság és az örökbefogadás kérdését nevezték meg a számukra legégetőbb szabályozási problémának. A Szivárvány Misszió Alapítványnál arra voltunk kíváncsiak, mi foglalkoztatja leginkább a közösségeinket, melyek azok a problémáik, amelyeket törvényhozással lehetne orvosolni.

A családjogi diszkrimináció mellett legtöbben a közbeszéd eldurvulását hozták szóba, amely az utóbbi években látványos romlást mutat szerte Kelet-Európában, így Magyarországon is. Kormánytagok és más politikai notabilitások gender-őrületről beszélnek, az alkotmány család-fogalmából mindenki ki van zárva, aki nem a hagyományos nukleáris modellben él. Létezik egy külön intézmény, a bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK), amely kifejezetten azonos neműeknek van fenntartva, ez azonban számos jogot nem biztosít, így például a közös örökbefogadást sem teszi lehetővé.

Nemrégiben országos sajtóbotrány lett abból az esetből, amikor egy Baranya megyei leszbikus pártól megtagadták, hogy örökbe fogadjanak egy fogyatékos kisgyermeket. Ez az eset megmutatta a közbeszéd kettős jellegét: a szolidáris civilek és szimpátiatüntetők sokkal többen vannak már, mint a korábbi években, a hatóságok és a politika azonban sokkal elzárkózóbb. A jobboldali média rendszeresen közöl cikkeket arról, hogy egyesek „gyógyíthatónak” vélik a homoszexualitást, valamint hogy az szabad döntésen alapul, ezért bűnnek tekinthető. A független sajtó azonban támogatóan áll hozzánk, és ennek további lendületet adott az, amikor 2015-ben egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében az Egyesült Államok minden államában törvényessé vált az azonos neműek házasságkötése. A nyilvánosságban teret kapó homofób és transzfób kijelentések rombolják a több évtizedes eredményeinket, de felszámolni már nem fogják tudni azt, legfeljebb megnehezítik munkánkat. Amikor szélsőjobboldali polgármesterek betiltják településükön a homoszexualitást – amihez természetesen semmilyen jogalapjuk nincs—és más hasonló gyűlöletpropagandát folytatnak, felbátorítják azokat, akik mindennapos szinten zaklatnák, megkülönböztetnék a közösségünk tagjait, ugyanakkor egyre nagyobb felháborodást váltanak ki a korábban csendes támogatók vagy értéksemleges külső szemlélők körében.

A helyzetünk tehát nem rózsás, de kedvezőbb, mint első ránézésre gondolhatnánk. Ez sok szervezet, jogvédő és aktivista több évtizedes közös erőfeszítésének az eredménye, amelynek leglátványosabb megnyilvánulása a büszkeségnapi rendezvénysorozatunk. A Budapest Pride története 1993-ra nyúlik vissza, akkor rendeztek először meleg tematikájú filmfesztivált és fáklyás felvonulást az AIDS áldozataira emlékezve. Négy évvel később, 1997-ben következett a második hasonló esemény, és azóta minden nyáron egyre sokrétűbb fesztivált és egyre nagyobb, mára karneválszerű felvonulásokat tartunk. A Szivárvány Misszió 2001-ben jött létre a résztvevő szervezetek delegáltjaiból, ekkortól mi vállaltuk a szervezést. Mára azonban, tizenöt év után, a felvonulás csak egy—bár fontos—program a közösségszervező, kutató és érdekképviselő tevékenységeik közül.

2015-ben több mint húszezer ember vett részt a Budapest Pride-on. Létrejött a ´Nyitottak vagyunk´, kezdeményezése, amelynek olyan forprofit cégek a tagjai, melyek elfogadó munkáltatói magatartásukat hirdetik. A felvonulást megelőző pénteken Priday-t tartottunk olyan neves cégek bevonásával, mint a Sportszelet, a Terepfutás.hu, az azóta megszüntetett Népszabadság, az Europress; sőt huszonöt nagykövetséget is sikerült bevonnunk. Az ő kiállásuk is segítette pozitív irányba elmozdítani a médiában rólunk adott képet.

Ezeket a sikereket fordulópontnak tekintjük. Elérkezett az idő, hogy a munkánkat átstrukturáljuk, és felvállaljunk olyan mindennapos közösségszervező funkciókat, amelyek megjelentek a fesztiválon is, de az év többi részében is szükség van rájuk. Ezért tartunk közösségi találkozókat, folytatunk kutatásokat és szervezünk olyan nyilvános rendezvényeket és kampányokat, amelyek segítik a közösség tagjainak a kapcsolattartását, az aktivisták bevonását és megtartását, a támogatók becsatornázását.

Évek óta október 11-én ünnepeljük meg az Előbújás Napját. Idén a Blaha Lujza téren egy szabad mikrofonos akción szexuális orientációjukat nyíltan vállaló LMBTQ emberek mesélték el a coming outjaik történetét, ami nagy sikert aratott. Videókampányt is indítottunk előbújás-történetekkel, mert azt tapasztaljuk, hogy mások elbeszélései nagy támogatást jelentenek a közösségünk rejtőzködő tagjainak.

Bizonyos érintetteket azonban nagyon nehezen érünk el. Azok a rejtőzködők, akik használnak internetet, anonim módon megtalálhatják a közösségeiket, aki azonban Budapesten kívül, azaz a mi közvetlen működési területünkön kívül él és nem is internet-felhasználó, azokat nagyon kevés esélyünk van megtalálni. Ez meglátszik idei kutatásunk válaszadóin is, akiket online kérdőívvel és országszerte tartott rendezvényeken személyesen is kérdeztünk. A válaszadók csaknem háromnegyede a fővárosban él, kilenc százalékuk megyeszékhelyen, további kilenc százalék vidéki városokban és mindössze öt százalékuk községekben. Márpedig a helyi közösségektől függően nagyon különbözőek az LMBTQ emberek tapasztalatai és problémái.

Éppen emiatt indítottunk egy interszekcionális csoportot, ahol olyanok találkoztak és osztották meg egymással a tapasztalataikat, akik több szempontból is hátrányos helyzetűek: fogyatékkal élő, roma, valamint menekült LMBTQ emberek szempontjait sikerült így feltérképeznünk és becsatornáznunk a saját tevékenységünkbe, a programjainkba, őket pedig segítettük abban, hogy megtalálják helyüket a mozgalom közösségeiben.

Szorosabbra fontuk az együttműködéseinket a helyi szervezetekkel, van már olyan partnerünk Pécsett, Miskolcon, Kecskeméten, Zalaegerszegen, Szegeden, akikkel látogatjuk egymás programjait, képzéseket szervezünk, átadjuk a Pride szervezése során szerzett tapasztalatainkat és ők is elmesélik, mit tapasztalnak a vidéki városokban. Ez hatalmas előrelépés a tevékenységünk kiterjesztésében. Ezt a folyamatot támogatják a kutatásaink is.

Az elmúlt két évben megsokszoroztuk tevékenységeinket, kiterjesztettük támogatói hálózatunkat és egész évben tevékeny és látható csapattá fejlődtünk. 

Learn More:

Új hozzászólás