Jobb tömegközlekedést eredményezett a mátészalkai polgárok összefogása

Az északkelet-magyarországi, 17000 lakosú Mátészalkáról a megyeszékhelyre, Nyíregyházára nevetségesen drágán és kínosan lassan jár a vonat. Mivel ez volt az egyetlen lehetőség a tömegközlekedésre, a magas viteldíj és a lassúság—az 56 kilométeres távolság megtétele több mint két óráig tart—hosszú évekig gátja volt a normális fejlődésnek.

Mára a dolgok megváltoztak. Rendszeres buszjáratok kötik össze a várost a megyeszékhellyel, így fél órára csökkent a munkába járás ideje, és nagymértékben javult a mátészalkai lakosok életminősége. Ez a győzelem egyike azon sikereknek, amelyek az elmúlt években a mátészalkai polgárok hatékony mozgósításának és kampányainak köszönhetők.

Az emberek azzal tréfálkoznak, hogy a buszközlekedés javulása Mátészalka második leghíresebb nevezetessége; ebben a városban született ugyanis Tony Curtis színész édesapja. De félre a tréfával: városunk történelme jól mutatja, hogy jogaink megvédése nem mindig volt természetes a számunkra, és hogy miért óriási előrelépés egy olyan egyszerű dolog, mint a jobb buszközlekedés.

A társadalmi-gazdasági szempontból egyik leghátrányosabb területen található Mátészalkát, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye második legnagyobb városát a magyar hatóságok éveken át kihagyták a fejlesztésekből. Néhány ipari kezdeményezés kivételével kevés a munkalehetőség, régóta nagy a munkanélküliség. A városban jelentős a roma populáció, amely—az ország többi részéhez hasonlóan—olyan elzárt területekre szorult ki, ahol még rosszabb a tömegközlekedés.

A legtöbben, mint jómagam is, gyárakban vagy közmunkásként dolgoznak. A közmunkásokat az önkormányzat foglalkoztatja államilag támogatott állásokban; ezek az emberek jellemzően alulfizetettek, a közmunka a gyakorlatban a munkanélküli segélyt váltja ki. Az utolsó helyi és országos választások alacsony, 40 százalék alatti részvételi aránya azt jelzi, hogy az emberek kiábrándultak a politikából, közönyössé váltak; nem hangoztatják véleményüket, nem állnak ki a jogaikért.

Amikor közel hét évvel ezelőtt Mátészalkára költöztem, megdöbbentem a közösségi terek és a közéleti aktivitás hiányán; a különböző társadalmi, lakossági csoportok között elvétve volt csak párbeszéd. Közösségünk sok problémával küszködött, de nem rendelkeztünk a megfelelő polgári kultúrával ahhoz, hogy érdemben foglalkozzunk ezekkel.

Az egyetlen lehetőséget a közéleti fellépésre szakszervezetünk nyújtotta, de a legégetőbb közéleti problémák megoldására nem ez volt a legjobb módszer. A gyenge tömegközlekedés javításához meg kellett találnunk azt az eszközt, amellyel hatékonyan mozgósíthatunk minél több polgárt, és ily módon aktivizálhatjuk a város közéletét.

Az Open Society Initiatives for Europe (Nyílt Társadalom Alapítványok EurópáértKezdeményezés) magyarországi projektjének támogatásával kis közösségszervező csoportként indultunk, és hamarosan 30 elkötelezett tagunk lett. Az volt a célunk, hogy különböző hátterű embereket vonjunk be, hogy ily módon is valós képet kapjunk városunk problémáiról. E sokféleségnek köszönhetően kellő nyomást tudtunk kifejteni a döntéshozókra, hiszen valamennyi közösségből vannak tagjaink, köztük több roma, a hálózatunk pedig már több mint 250 emberből áll. A bizalom elnyerése és az emberek mozgósítása időt és komoly erőfeszítést igényelt, de összejöveteleink idővel mind nagyobb tömeget vonzottak, és mára jól ismert eseményekké váltak.

Több mint 300 mátészalkai lakossal beszélgettünk el, hogy jobban megértsük, milyen ügyekre érdemes összpontosítanunk. A helyiek leginkább a város korlátozott zöldterületei, és a rossz közlekedés miatt aggódtak, valamint a helyi hírekkel foglalkozó újságokat hiányolták.

Az utóbbi igényre válaszként helyi újságot indítottunk el, és létrehoztuk a Mátészalkaleaks testvérblogot; a név arra utal, hogy ösztönözzük a polgárok erőteljesebb részvételét a közügyekben, és felhívjuk a figyelmet az elszámoltathatóság fontosságára. A blog és a kapcsolódó Facebook csoport lett mára az elsődleges fórumunk, ezeken keresztül vetünk föl problémákat, vitatjuk meg a lehetséges megoldásokat, és osztjuk meg egymással a közösségi híreket.

Itt hoztuk nyilvánosságra a Mátészalka és Nyíregyháza közötti rendszeres buszjáratra vonatkozó kérésünket is. Egy erről szóló blogbejegyzést több mint 250 000-en osztottak meg. Több száz levelet írtunk a polgármesternek, és kértük, hogy tárgyaljon a nevünkben, továbbá figyelemfelhívó közösségi eseményeket szerveztünk a témában. Az önkormányzaton keresztül elértük a fejlesztési minisztert, és 2016. március 21-én sikerült elérnünk, hogy az állami tulajdonú busztársaság a városunkat is vonja be működési területébe.

Immár több mint napi 10 járat közlekedik a megyeszékhelyre, valamint vannak a rövidebb és gyorsabb nemzetközi útvonalakat használó gyakori, hétvégi járatok is: a mátészalkaiak így könnyebben megtalálhatják helyüket Nyíregyháza lényegesen nagyobb álláspiacán.

Sikerünkkel számos magyar sajtóorgánum foglalkozott, és történetünk hasonló föllépésre ösztönzött másokat is. Amikor támogatottságunk elérte a kritikus pontot, a helyi hatóságoknál elértük azt, amire szükségünk volt. A mátészalkaiak elkötelezettségének, támogatásának köszönhetően készek vagyunk további kisebb és nagyobb közösségi problémák megoldására. Bízunk benne, hogy a közösségszervezésnek ezt a gyakorlati modelljét más városok is átveszik szerte az országban. Reméljük, hogy a közös erőfeszítés azokon a helyeken is pozitív változásokat eredményez.