Amit a magyarországi menekültválságról tudni kell

Az az indulatokat szító kommunikációs stílus, amellyel a kormány tisztviselői és a nemzeti média a menekültek Magyarországra való beáramlását lefesti, zavart, ellenséges érzelmeket és félelmet kelt a magyar állampolgárok körében. Ez a beszédmód tovább fokozta a magyar társadalom egy részében amúgy is mélyen gyökeredző idegengyűlöletet, és jelentősen megnehezíti a menedékkérőkkel foglakozó civilek és szervezeteik munkáját.

A helyzet napról napra változik – láthattuk a Budapest pályaudvarain összetorlódó embereket, a 175 km hosszú kerítés megépítését a határon, a szerb határon kirobbant erőszakos cselekményeket, és az új jogszabály megalkotását, amely gyakorlatilag megakadályozza, hogy a menekültek nemzetközi védelemben részesülhessenek Magyarországon.

A 10 milliós közép-európai ország nemrégiben vált a menedékkérők Európai Unió területére való fő belépési pontjává, és ezért kétségtelenül komoly kihívásokkal kell szembenéznie. Az alábbi 10 pontot ajánlatos szem előtt tartanunk, amikor megpróbáljuk megérteni, hogy mi is zajlik ma Magyarországon.

1. Magyarországon nincs migrációs válság.

Az ország lakosságának mindössze másfél százaléka bevándorló – ami az egyik legalacsonyabb arány az egész Európai Unióban. A legtöbben a szomszédos országokból jöttek – ők jellemzően magasan képzett, jövedelmező állásokban dolgozó adófizetők, akik jelentős mértékben járulnak hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez. Anyagi szempontból kevés országnak van hasonlóan pozitív tapasztalata a bevándorlással kapcsolatban.

2. A bevándorlás ellensúlyozza az apadó születésszám által keletkezett népességcsökkenést.

Magyarországon a születési ráta az 1980-as évek óta folyamatosan csökken, és mára a legalacsonyabbak között van az Európai Unióban. Az elmúlt években ráadásul mintegy 300.000, jobbára magasan képzett magyar szakember keresett és talált munkát más uniós országokban, jelentős munkaerőhiányt generálva a betegellátás, az informatika, a turizmus és más ágazatok területén.

3. Ezek az emberek jogi értelemben minden kétséget kizáróan menekültek.

 Az elmúlt hónapokban Magyarországra érkező menedékkérők több mint 80 százaléka a világ legforróbb válságzónáiból menekült el: Szíriából, Afganisztánból és Irakból. A maradék 20 százalék olyan országokból jön, mint Pakisztán, Szomália, Eritrea és Irán – vagyis olyan helyekről, ahol az emberi jogok védelme gyenge lábakon áll, ugyanakkor tombol az erőszak. Annak ellenére, hogy a magyar kormány gazdasági bevándorlónak nevezi őket, a szíriai, iraki, afgán, szomáliai és más nemzetiségű menekülteket igenis megilleti a menedékjog, Magyarországnak pedig törvényes kötelezettsége, hogy védelmet nyújtson számukra.

4. Magyarország menedékjogi rendszere már régóta az egyik legszigorúbb és leggyorsabb Európában.

2014-ben Magyarország a kérelmezők mindössze 9 százalékának adott menedékjogot, pedig több mint 40 százalékuk olyan válságzónákból érkezett, mint Szíria vagy Afganisztán. Ez a legalacsonyabb arány egész Európában, ahol átlagban a menedékkérelmek 45 százalékát hagyják jóvá.  

Magyarország azon kevés európai uniós ország közé tartozik, ahol nagy számban vesznek őrizetbe olyanokat, akik első ízben kérnek menedéket. A befogadó állomások ugyanakkor túlzsúfoltak, hiányoznak az alapvető segítő szolgáltatások, a higiéniai körülmények pedig gyakran elfogadhatatlanok.

5. A Magyarországon menedéket kérő migránsok száma exponenciálisan növekedett.

Míg 2012-ben mintegy 4000 menedékkérőt regisztráltak, ugyanez a szám idén már szeptemberben meghaladta a 170000-et. A menedékkérők száma már 2013-ban is meredeken nőtt, a kormány mégsem növelte a rendszer kapacitását, jóllehet civil szervezetek és az Európai Unió is felajánlották segítségüket.

6. Valóban újfajta kihívás, de semmiképpen sem az az elviselhetetlen válság, aminek sokan beállítják.

A menedékkérők túlnyomó többsége nagyon gyorsan elhagyja Magyarországot nyugat felé. A becslések szerint 50 százalékuk nem marad egy-két napnál tovább az országban, és az elmúlt hónapok során felerősödött a kifelé irányuló mozgás. Míg nyáron általában néhány ezer volt az országban aktuálisan tartózkodó menedékkérők száma, mostanra ez az arány néhány százra csökkent.

7. Magyarország nemrégiben módosította a menedékjogra vonatkozó törvényeit, mégpedig azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a nemzetközi védelmet kereső embereket távol tartsa Magyarországtól.

A szerb-magyar határon történő kerítésépítés volt az első lépés, amely kifejezetten a menekültek beáramlásának megakadályozását célozta. (Jelenleg hasonló kerítés épül a horvát és román határon is). A törvénymódosításokkal olyan jogi akadály jött létre, melynek eredményeképpen egy rendkívüli mértékben felgyorsított eljárás keretében szinte minden menedékkérelmet automatikusan elutasítanak.

Munkatársaink azt tapasztalták, hogy néhány potenciálisan jogos menedékkérelmet kevesebb, mint egy óra leforgása alatt utasítottak el az úgynevezett határrendészeti eljárás során. A határt védő kerítésen való átkelést bűncselekménynek minősítették, és alig két hét alatt több mint 250 „elkövetőt” el is marasztaltak egy olyan, a végletekig felgyorsított eljárás keretében, amely a legalapvetőbb eljárásjogi garanciákat sem tartalmazza [PDF]. Ezeket a migránsokat a bíróság kiutasította az országból, és egy vagy két évig nem léphetnek be a schengeni térségbe.

8. Magyarország már Szerbiát is „biztonságos harmadik országnak” tekinti a menekültek szempontjából.

Ez azt jelenti, hogy bármely országból érkező menedékkérő – legyen az akár szíriai, afgán vagy iraki – törvényesen visszaküldhető Szerbiába, tekintet nélkül arra, hogy milyen védelemre van szüksége, vagy, hogy milyen körülmények elől menekül. Ez szembemegy az uniós joggal, az ENSZ menekültügyi főbiztosának ajánlásával, és Magyarország saját legfelsőbb bíróságának irányelveivel is. Szerbiának nincs működő menedékjogi rendszere, az ország a legtöbb menekült számára nem képes menedéket nyújtani és védelmet biztosítani.

Szeptember közepe óta Röszkén és Tompán – a határtól csupán néhány méterre – működik két úgynevezett „tranzitzóna”. Magyarország jelenleg csak ezen a két helyszínen fogad be menedékkérelmeket kerítéssel lezárt határvonala mentén. Cikkünk megírásának időpontjában azonban csak nagyon kevés menedékkérő adhat be kérelmet ezeken a helyeken.

9. Fontos felismerni, hogy a „válságkezelés válsága” Európa egészét érinti.

A közös európai menedékjogi rendszernek eddig nem sikerült valódi közös normákat felállítania, így a rendszer túlságosan nagy mozgásteret ad az olyan államoknak, amelyek előszeretettel hagyják figyelmen kívül a menekültek védelmére vonatkozó kötelezettségeiket. Az Unió és a nemzetközi közösség nyilvánvaló tehetetlensége az uniós jog és a nemzetközi emberi jogi normák ilyen kirívó megsértésével szemben könnyen veszedelmes precedenssel szolgálhat, amely bátorítást adhat más államoknak, hogy ugyanezt az utat kövessék.

10. A kormány azt az érzést kelti az emberekben, hogy „a menekültek megtámadtak bennünket”, ezáltal megteremtve az alapját annak, hogy saját állampolgárainak szabadságjogait korlátozhassa.

A magyarországi helyzet megmutatta, hogy az elhamarkodott jogi és gyakorlati intézkedések – amelyek láthatóan nem védelmet biztosítottak a menekültek számára, hanem elutasították őket, és amelyek a politikai döntéshozók nagyon erős retorikájával párosulva a menedékjog alapvető tételeit kérdőjelezték meg –, tovább erősítik az idegengyűlöletet és a rasszizmust a magyar népességben.

Bár a magyar menedékjogi rendszert érintő bármilyen előrelépés távolibbnak tűnik, mint valaha, azért látunk némi reménysugarat. Mára eljutottunk oda, hogy Európa felismerte: valami alapvető probléma van a jelenlegi menedékjogi rendszerrel, ezért egyre nagyobb hajlandóságot mutat arra, hogy reagáljon és közbelépjen.

Kialakulóban van egy szolidaritáson alapuló, a felelősséget megosztó mechanizmus, valamint egy magasabb szintű együttműködés. Emellett azonban az Uniónak bátor lépéseket kell tennie a menedékjog intézményének megőrzése és az emberi jogok védelme érdekében, hogy képes legyen érvényesíteni a már érvényben lévő szabályait. Amennyiben ez nem sikerül, akkor az Unió legalapvetőbb értékeinek elvesztésével kell fizetnünk érte, vagyis a szabad belső mozgáshoz való joggal, valamint az emberi és szabadságjogok eddig megkérdőjelezhetetlen tiszteletben tartásával. A negatív következmények beláthatatlanok, és már most messze túlmutatnak a kényszerből menedéket kereső migránsok sorsán.