Miért köteles Európa felkarolni a menekülteket

Megdöbbentő az ellentét aközt, ahogyan Európa a múltbéli konfliktusok áldozatainak hosszú időn át védelmet nyújtott, és ahogyan azokkal a menedékjogot keresőkkel bánik, akik ma érik el partjait.

Én magam túléltem a náci megszállást és 1947-ben Magyarországról Angliába menekültem a kommunista uralom elől. Angliában új életet kezdhettem. Tisztelettel és kedvesen bántak velem, amiért ma is hálás vagyok.

Egyike voltam a sokmillió európainak, aki a II. világháború után elhagyta hazáját. E humanitárius válságot követően Európa 1951-ben elfogadta a Menekültügyi Egyezményt. Az ebben foglaltak évtizedeken át Európa erkölcsi és működési vezérelveként szolgáltak. Nemsokkal az egyezmény elfogadása után következett az első próbatétel: 1956-ban a szovjet megszállás miatt több, mint kétszázezren menekültek el Magyarországról. Egy évtizeddel később, 1968-ban, ugyanez megismétlődött, amikor a Szovjetunió megszállta Csehszlovákiát. A 90-es évek jugoszláv polgárháborúja idején pedig több, mint négymillió ember kényszerült menekülésre. És Európa minden alkalommal segített.

Ma azonban a szíriai polgárháború vagy az eritreai és más kormányok kegyetlen elnyomása elől menekülő áldozatok nem részesülnek hasonló elbánásban.

Az Európai Unió intézménye a szolidaritás és együttműködés jegyében fogant. A mai menedékjogot keresők sanyarú helyzete rámutat arra, hogy ezek az értékek hogyan porladnak szét. Ha nem vagyunk hajlandóak segíteni a menekülteken, akkor ez a politikai szövetség, amelyet a nyílt társadalmak megtestesüléseként láttam, a szemünk láttára omlik össze.

A migrációval és a menekültkérdéssel kapcsolatos átfogó politika hiánya teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy önzően és felelőtlenül járjanak el. A peremországok, mint Görögország és Olaszország, nem biztosítják a menekültek megfelelő fogadását és hanyagolják a menedékjog iránti kérelmek feldolgozását, míg mások, mint például Magyarország, lezárják a határaikat, hogy kirekesszék a segítségre szorulókat.

Az összehangolás hiánya káoszt eredményezett, amelyben a menekültáramlat mint valami kezelhetetlen probléma jelenik meg. Ez pánikhoz vezetett, és a közvéleményt a menekültek ellen hangolta – olyannyira, hogy félő, elfelejtjük, hogy itt a menekültek az igazi áldozatok. Az EU-nak felelősséget kell vállalnia a politikai válságért, amelyet egy közösen kialakított politika és a tervezés hiánya okozott.

Jelenleg 28 különálló menekültügyi rendszer van érvényben. Ez a tákolmány nem működik – nincs egyértelműen meghatározva, ki jogosult menedékjogra és ki nem. A válság kezeléséhez Európának igazságos és átfogó tervre van szüksége. Itt az idő, hogy az Európai Unió visszatérjen a nagylelkűség és szolidaritás szelleméhez, amelyben fogant és amely tükrözi a több, mint fél évszázada lefektetett európai értékeket.